Földi életünk mindent átfogó moralitását-úgy az egyénre,mint a társadalmakra vonatkoztatva-az evangélium nagyon egyszerűen sugallja.
"Amit akartok , hogy az emberek veletek cselekedjenek , mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal."Csakhogy ezt törvényekkel kikényszeríteni nem lehet , mert A MORÁL LELKI SZINTEN VELÜNK SZÜLETETT.Ezért van az , hogy a belső morális érzetünk prédikációval , kényszeres tanulással , tiltással nem befolyásolható.Köztudott , hogy minden tilalom kíváncsiságot , és minden kényszer lázadást szül.
Amikor lelkiismeretfurdalást érez valaki , az azt jelenti , hogy vétett a KOZMIKUS MORÁL ELLEN. Önmagán keresztül , a lelkén keresztülközvetve vétett.A lelkiismeretfurdalás arra figyelmezteti és készteti az embert , hogy önszántából javítsa ki a hibát , amit elkövetett.
A belső morál elleni tettek idézik elő az emberben a szenvedések poklát.
Erre akkor döbben rá valaki , ha eljut arra a belső morális szintre , mely szintén megérti és megtapasztalja a Kozmikus morált.
Az ember idealizál , ideákért küzd.Örömérzetében gyönyört él át , ha ideáit eléri , ha nem éri el , akkor átéli a kudarc keserves kínját.Aztán később ráeszmél , hogy "idea-világa" hiába való , mert nem teljesül , vagy nem úgy teljesül , ahogy elképzelte.
A tapasztalatok a lendületét megállítják és gondolataival befelé fordulva , egóörlő fájdalmas érzésekkel , de egyben értelmi katarzis átélésével rádöbben a valóságra , szinte "megvilágosodik" elméje.E változás szilárd erkölcsi mértéket érlelve erősíti moralitását.
Létezik erkölcs.Akiben él , az nem szónokol róla.Akiből sugárzik , az nem kérkedik vele.Aki pedig vérében hordozza , az sosem fon belőle korbácsot.
Bartalos Mária